A kínai szerzetesek ételei (Wang Lung)

A vegetáriánus étkezés Kínában nem egészségügyi okokból, hanem vallási előírások nyomán alakult ki.

Kínában külön kategóriát képeznek a szerzetesi, vagy vallásos konyhák. A buddhizmus követői részére tiltotta a hús fogyasztását. Emellett a szerzeteseknek tiltotta a bor, gyömbér, hagyma és fokhagyma fogyasztását, mert ezeket vágykeltő ételeknek tartották. Miután ezek a kínai konyha legfontosabb összetevői közé tartoznak, a buddhista szerzetesi konyha egészen sajátos ételeket alakított ki a kínai konyhán belül. (Ez a szigor csak akkor változott, ha a szerzetes vándorúton volt, s nem tudta biztosítani a megfelelő étkezést. Húst viszont ez esetben is csak akkor fogyaszthatott, ha nem külön az ő számára vágták le az állatot.) A taoisták előírásai kicsit máshogy néztek ki, s nem is voltak annyira egységesen előirányzottak, mint a buddhistáknál, irányzatonként, olykor templomonként változhattak. A szerzetesek ott is kerülték a húst, emellett a gabonák fogyasztását is, mert túlságosan hevítő és vágykeltő ételeknek tartották. A bor, hagyma és gyömbér használata viszont általában nem volt olyan szigorúan korlátozva. A régi Kínában az utak mentén álló kolostorok szálláshelyként is szolgáltak az utazók részére. Az ő részükre (főleg ha rangos vendégről volt szó) nem a szerzetesek egyszerűbb ételeit szolgálták fel, hanem külön konyhát „vittek“. Persze a szerzetesek konyháján az előírások nem engedték meg húsételek készítését, s a hús tartósítása sem volt olyan egyszerű feladat, hogy várhattak volna arra, hogy mikor jár arra olyan vendég, akinek húsételt kell felszolgálni...