2024. március 28., csütörtök.
Ma Gedeon, Johanna, Hanna névnapja van. Holnap Auguszta névnapja lesz.
Ma Gedeon, Johanna, Hanna névnapja van. Holnap Auguszta névnapja lesz.
_
_
Click to listen highlighted text!
_
Powered By GSpeech
Visszatértünk!
Ahogy a Terminátor is, tetszhalott állapotunkból tértünk vissza! De mi is történt valójában? Induló források nélkül nem sokkal a holtpont előtt felemésztődött utolsó csepp energiánk! Miután a végsőkig kitartottunk, szerverünk is leállt! Többen elhagytak bennünket – ki csak úgy félreállt kudarcaink láttán, kit pedig elragadott tőlünk a sors. Legyen hát örök Bonyhádi Zsuzsa neve (IT-Mentor Egyesület), aki az elsők között végezte el a mentori tanfolyamot, de a mentorhálózati szervezőmunkában is segített és akitől magam is sokat tanultam. Kain Ferenc nélkül is nehezen tudtam volna az újpesti tanfolyamokhoz megfelelő helyiséget szerezni, de hála Neked Ferikém, több nagyszerű csapatot is sikerült verbuválnunk! Sajnálom, hogy e sorokat már csak az égből olvashatod!
Sajnos nem voltunk elegen, habár sokan voltunk. Anélkül, hogy kiteregetném a szennyest vagy a válságra fognám közösen elszenvedett sikertelenségeinket, néhány okot azért illendő közzétennem – legalábbis ahogy én utólag látom. Ezzel tartozom a megtépázott, de többségében még nagyon is reménykedő Csapatnak és mindazoknak, akikért vállaltuk megpróbáltatásainkat: íróknak, költőknek, digitálisan olvasóknak, de a támogató médiáknak és mindenki másnak is, aki hitt ügyünk tisztaságában. Sajnos nem tudok elfogulatlan lenni a Programmal szemben, mert magam is alárendeltje vagyok, de igyekszem őszinte önkritikát gyakorolni. Nem hibáztathatom azokat sem, akiknek magatartása, valamint az enyémtől teljesen eltérő – üzleti életről alkotott – felfogása nagyban hozzájárulhatott a háttércég szakadásához. Ahogy a gyermek születésétől nagykorúságáig a szülő a felelős, úgy nekem, a Program elindítójának is sokkal körültekintőbben és felkészültebben kellett volna partnereimet megválasztanom főleg a kezdeti időkben. Mentségemül szolgál, hogy óriási lelkesedéssel és teherbírással, de természetes naivitással estem neki a „világteremtésnek”, és ez a hév átterjedt a környezetemre, így sokunk számára megvalósíthatónak tűnt az akkor lehetetlen. Több neves könyvkiadó is csatlakozott a Programhoz, szerzőink száma is megközelítette a százat, a műveké pedig meghaladta a háromszázat. Azonban megfeledkeztem arról, hogy a Programiroda mint háttércég nem csak az enyém, akit egyedül „nevelhetek” adott normák szerint, még akkor sem, ha a cég ügyvezetőjeként az eredeti tervekhez hűen, de egyedüliként ragaszkodtam. Sajnos emiatt anyagilag is elszigetelődtem és ez rányomta bélyegét minden további lépésemre. Már maga a mentorképző alapszeminárium is igen puritán körülmények között kerülhetett megrendezésre – egy iskolai sportcsarnokban – holott nem kisebb személyiség mint Dr. Mlinarics József, a Magyar Tartalomipari Szövetség elnöke tisztelt meg bennünket, aki meghívott előadóként méltatta azt a törekvést, hogy legyen minden Magyarországon kibocsátott irodalmi, tudományos vagy egyéb aspektusból értékes digitális tartalom – alkotás – mögött szükség szerint egy szaksegítség, egy mentor, akire számíthat az alkotó. Ez a kép sokunk fejében ma is változatlanul ott lebeg, de sajnos az első alapszeminárium résztvevői közül már alig vannak néhányan, akikre a Program mentoraként még számíthatunk.
De elindult mégis valami nagyszerű összetartás, amire a média is felfigyelt és elképzeléseinkkel még a TV-híradóba is bekerültünk! Maga a lehetőség – hogy ezreknek vagy akár tízezreknek is lehetne munkahelyet teremteni viszonylag kis befektetéssel – ma is reális. Azonban egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a kritikus tömeget csak nagy ugrással, nagyobb anyagi beruházással tudjuk biztonsággal elérni. Nem váltak be a „kis lépésekkel, nagy lelkesedéssel előre” típusú módszerek. Ám az általános válság, de vélhetőleg a Program belső gyengülése is elbizonytalanította a potenciális projektfinanszírozókat. Mindvégig hittem abban, hogy a forráshiány a jóakaratú emberek összefogásával ellensúlyozható és vállalkozói alapon felépíthető egy nagy együttműködés, amelynek kiindulópontja a minőségi munka, és ami idejében meghozza gyümölcsét. Talán a legkompetensebb személyként tudom, milyen komoly szakmai felkészültséget, lelkiismeretes tudást igénylő feladatok hárultak a Program mentoraira. Elismerem, néha hajlamos voltam ezt a komolyságot esetenként elbagatellizálni, de csak azért, hogy az önbizalomban szűkölködő társaink is megőrizhessék lelkesedésüket és kezdeti nehézségeiken úrrá lehessenek, amikor az e-könyvi adaptációk vagy a Programba szervezések nehézségeivel ismerkedtek. Rengeteg energiát fektettem a nehezen indulók bátorításába, szakmai segítésébe, hogy a Csapatban tartsam őket, mert hittem bennük is.
Az élet persze könyörtelenül sodorta, rángatta, tépázta a szép reményű vállalkozás minden gyenge pontját. A megkeresett és eleinte ígéretesen nyilatkozó kiadók is kezdték sorra bedobni a törölközőt a válságra és az egyre fokozódó általános tendenciákra hivatkozva. Reklámkampány nélkül a forgalom is elmaradt, pedig az ország egyetlen jelentősnek tekinthető üzleti e-könyv adatbázisával rendelkeztünk ráadásul egyedülálló multimédiás erősségekkel. Mindeközben első számú segítőmmel, Ötvös Évával nem találtunk magunk helyett és mellett olyan megbízható vezetőket, akik felszabadíthattak volna bennünket a stratégiailag fontos feladatok számára, összeroppantunk a napi rutin nyomása alatt. Nem maradt elegendő idő a folyamatok koordinálására, a szerzőkkel és kiadókkal kialakított kapcsolatok ápolására. Ezért is történhetett, hogy ugyan kitűnő feltételek mellett sikerült együttműködési megállapodást kötni az ország egyik legnagyobb internet-szolgáltatójával, az Invitellel, azonban a közös kampány és a szolgáltató nagylelkű promóciós ajánlatának alapjául szolgáló Magyarország e-Könyv szerzője az utolsó pillanatban kihátrált a Programból. A Programirodán belüli megosztottságot, kiszolgáltatottságot és a minden igyekezet ellenére bekövetkező sorozatos kudarcokat eleinte – enyhe refluxos tünetekkel ugyan, de – jól viseltem, viszont ezek előjelei voltak a 2010. végi összeomlásomnak, amelybe persze a túlterheltség is belejátszott. A sok problémát gyomorral még úgy-ahogy el lehetett viselni, de szívvel már sehogy sem...
Sajnos nem voltunk elegen, habár sokan voltunk. Anélkül, hogy kiteregetném a szennyest vagy a válságra fognám közösen elszenvedett sikertelenségeinket, néhány okot azért illendő közzétennem – legalábbis ahogy én utólag látom. Ezzel tartozom a megtépázott, de többségében még nagyon is reménykedő Csapatnak és mindazoknak, akikért vállaltuk megpróbáltatásainkat: íróknak, költőknek, digitálisan olvasóknak, de a támogató médiáknak és mindenki másnak is, aki hitt ügyünk tisztaságában. Sajnos nem tudok elfogulatlan lenni a Programmal szemben, mert magam is alárendeltje vagyok, de igyekszem őszinte önkritikát gyakorolni. Nem hibáztathatom azokat sem, akiknek magatartása, valamint az enyémtől teljesen eltérő – üzleti életről alkotott – felfogása nagyban hozzájárulhatott a háttércég szakadásához. Ahogy a gyermek születésétől nagykorúságáig a szülő a felelős, úgy nekem, a Program elindítójának is sokkal körültekintőbben és felkészültebben kellett volna partnereimet megválasztanom főleg a kezdeti időkben. Mentségemül szolgál, hogy óriási lelkesedéssel és teherbírással, de természetes naivitással estem neki a „világteremtésnek”, és ez a hév átterjedt a környezetemre, így sokunk számára megvalósíthatónak tűnt az akkor lehetetlen. Több neves könyvkiadó is csatlakozott a Programhoz, szerzőink száma is megközelítette a százat, a műveké pedig meghaladta a háromszázat. Azonban megfeledkeztem arról, hogy a Programiroda mint háttércég nem csak az enyém, akit egyedül „nevelhetek” adott normák szerint, még akkor sem, ha a cég ügyvezetőjeként az eredeti tervekhez hűen, de egyedüliként ragaszkodtam. Sajnos emiatt anyagilag is elszigetelődtem és ez rányomta bélyegét minden további lépésemre. Már maga a mentorképző alapszeminárium is igen puritán körülmények között kerülhetett megrendezésre – egy iskolai sportcsarnokban – holott nem kisebb személyiség mint Dr. Mlinarics József, a Magyar Tartalomipari Szövetség elnöke tisztelt meg bennünket, aki meghívott előadóként méltatta azt a törekvést, hogy legyen minden Magyarországon kibocsátott irodalmi, tudományos vagy egyéb aspektusból értékes digitális tartalom – alkotás – mögött szükség szerint egy szaksegítség, egy mentor, akire számíthat az alkotó. Ez a kép sokunk fejében ma is változatlanul ott lebeg, de sajnos az első alapszeminárium résztvevői közül már alig vannak néhányan, akikre a Program mentoraként még számíthatunk.
De elindult mégis valami nagyszerű összetartás, amire a média is felfigyelt és elképzeléseinkkel még a TV-híradóba is bekerültünk! Maga a lehetőség – hogy ezreknek vagy akár tízezreknek is lehetne munkahelyet teremteni viszonylag kis befektetéssel – ma is reális. Azonban egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a kritikus tömeget csak nagy ugrással, nagyobb anyagi beruházással tudjuk biztonsággal elérni. Nem váltak be a „kis lépésekkel, nagy lelkesedéssel előre” típusú módszerek. Ám az általános válság, de vélhetőleg a Program belső gyengülése is elbizonytalanította a potenciális projektfinanszírozókat. Mindvégig hittem abban, hogy a forráshiány a jóakaratú emberek összefogásával ellensúlyozható és vállalkozói alapon felépíthető egy nagy együttműködés, amelynek kiindulópontja a minőségi munka, és ami idejében meghozza gyümölcsét. Talán a legkompetensebb személyként tudom, milyen komoly szakmai felkészültséget, lelkiismeretes tudást igénylő feladatok hárultak a Program mentoraira. Elismerem, néha hajlamos voltam ezt a komolyságot esetenként elbagatellizálni, de csak azért, hogy az önbizalomban szűkölködő társaink is megőrizhessék lelkesedésüket és kezdeti nehézségeiken úrrá lehessenek, amikor az e-könyvi adaptációk vagy a Programba szervezések nehézségeivel ismerkedtek. Rengeteg energiát fektettem a nehezen indulók bátorításába, szakmai segítésébe, hogy a Csapatban tartsam őket, mert hittem bennük is.
Az élet persze könyörtelenül sodorta, rángatta, tépázta a szép reményű vállalkozás minden gyenge pontját. A megkeresett és eleinte ígéretesen nyilatkozó kiadók is kezdték sorra bedobni a törölközőt a válságra és az egyre fokozódó általános tendenciákra hivatkozva. Reklámkampány nélkül a forgalom is elmaradt, pedig az ország egyetlen jelentősnek tekinthető üzleti e-könyv adatbázisával rendelkeztünk ráadásul egyedülálló multimédiás erősségekkel. Mindeközben első számú segítőmmel, Ötvös Évával nem találtunk magunk helyett és mellett olyan megbízható vezetőket, akik felszabadíthattak volna bennünket a stratégiailag fontos feladatok számára, összeroppantunk a napi rutin nyomása alatt. Nem maradt elegendő idő a folyamatok koordinálására, a szerzőkkel és kiadókkal kialakított kapcsolatok ápolására. Ezért is történhetett, hogy ugyan kitűnő feltételek mellett sikerült együttműködési megállapodást kötni az ország egyik legnagyobb internet-szolgáltatójával, az Invitellel, azonban a közös kampány és a szolgáltató nagylelkű promóciós ajánlatának alapjául szolgáló Magyarország e-Könyv szerzője az utolsó pillanatban kihátrált a Programból. A Programirodán belüli megosztottságot, kiszolgáltatottságot és a minden igyekezet ellenére bekövetkező sorozatos kudarcokat eleinte – enyhe refluxos tünetekkel ugyan, de – jól viseltem, viszont ezek előjelei voltak a 2010. végi összeomlásomnak, amelybe persze a túlterheltség is belejátszott. A sok problémát gyomorral még úgy-ahogy el lehetett viselni, de szívvel már sehogy sem...
*
De beszéljünk végre a több éves kimaradást követő feltámadásról és a második esélyről! Mint ahogy az lenni szokott, egy időszak letelte kezdete egy újnak, még ha az alapok és a célok ugyanazok is maradtak. Kellett a sok negatív tapasztalat is, hiszen Ötvös Évával ezeken keresztül rá kellett jönnünk arra, hogy a Program messze túlmutat az ország határain, még ha belföldön nem is tudtuk igazán beindítani. Erre a következtetésre nem magunk jöttünk rá, mert kishitűen még az általános hanyatlás nyilvánvaló jeleit észlelve is kis lépésekkel próbáltuk a helyzetet kezelni. Egy müncheni székhelyű cég hívta fel elsőként figyelmünket az EU-ban rejlő forrásszerzési lehetőségekre és arra, hogy Magyarország kis felvevőpiacával szemben egy 500 milliós bázisra sokkal célszerűbb lenne építenünk. Maga az üzleti kockázat jóval kisebb, a befektetendő tőke viszont jóval nagyobb mint egy magyar program esetén. Azonban kitartó munkával nemzetközi szinten lehet projektfinanszírozókat találni, akik akár csak a pályázati önrész biztosításával is bevonhatók az európai programba. Ötvös Évával ezért kidolgoztuk az immár 21 országra kiterjedő programot figyelembe véve a nemzeti sajátságokat. Habár üzleti eredményt nem hozott – a hazai pályán kipróbált, de nem hibáztatható – üzleti modellen is sokat finomítottunk és azt úgy állítottuk be, hogy egy tagország se érezzen digitális vagy kulturális intervenciót. Csupán az üzleti stabilitást és a jogharmonizációt célzó direktívákat határoztuk meg, amelyeket egy központi anyacég felügyelete mellett az egyes országirodák összehangoltan – kampányszerűen – hajtanának végre a gyakorlatban, természetesen az üzleti eredmények és feladatok igazságos elosztási rendszerében. Az európai program alapjául egy műszaki fejlesztési tervvel is rendelkezünk, amellyel már messze nem csak az európai könyvipart mozgósítanánk.
De nem tudunk és nem is akarunk egy pillanat alatt a piramis csúcsára felszaladni – kell még idő tapasztalatot gyűjteni és továbbfejlődni, rég megfogant ötleteket kipróbálni, tesztelni. Önerőből kell felmutatnunk ugyanis olyan meggyőző részeredményeket, amelyek a potenciális befektetők figyelmét felkeltik és a Program mellé állítják őket. Pl. hamarosan elindítjuk azokat az e-könyveket is, amelyek az irodalom és egyáltalán a könyv világától távolabb eső művészeti ágak alkotóit segíthetik az érvényesülésben, valamint azokat a gazdasági célzatú kiadványokat, amelyektől pl. azt is reméljük, hogy az online kereskedelemből mindeddig kiszorult mikro- és kisvállalkozásokat helyzetbe hozzák. Nagy reménységünk az oktatási és különösen a felsőoktatási alkalmazás, mert habár régóta alkalmaznak már digitális tananyagokat, ezek mégsem jelentek meg az oktatási palettán a szükséges mértékben és minőségben. Ehhez viszont megkérdőjelezhetetlen stabilitást kell felmutatnunk, hiszen a közoktatás nem lehet a folyton változó üzleti világ játékszere! Szeretnénk létrehozni a Települési e-Könyvek nagy sorozatát is, amely a gazdaságot 70%-ban átszövő turizmus első számú marketing eszköze lehet. Szoros együttműködést tervezünk a könyvtárakkal is, amelyek mindeddig inkább vesztesei voltak az Internet és a mobil eszközök térhódításának. Támogatottságtól, üzleti eredménytől függően szeretnénk az e-könyv fogalmat jelentősen kiszélesíteni és azt a gyakorlatban is megvalósítani; e téren számtalan ötletünk van. A Program tehát elvben kifogyhatatlan munícióval rendelkezik, ami általában jellemző is a technológiai projektekre.
Végezetül, hogy stílusosan zárjam kissé személyesre sikeredett indító hírlevelünket, hadd ajánljak az Ön figyelmébe egy sort Berzsenyi Dániel „A magyarokhoz” írt verséből, aminek igazsága ma is rendkívül aktuális, magam is megtapasztaltam: „Nem sokaság, hanem lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.”
Alkossuk meg hát a csodát együtt, szabadon, szívvel-lélekkel! Mi feltámadtunk, rendeztük sorainkat és most már nem fogunk megállni. Számíthat ránk az ország, szerencsés esetben majd akár Európa is! De csak együtt lehetünk nagyok, együtt érdemelhetjük ki a Program nevét! Ezért Önt is kérjük, hogy adja tovább a jó hírt mindazoknak, akik feltehetőleg igényt tartanak a Program szolgáltatásaira – legyen szó felhasználóról, szerzőről vagy olyan műkiadóról, aki szeretne szakítani hagyományos üzleti gyakorlatával vagy azt ki szeretné egészíteni egy 21. századi megoldással. Keressük mindazokat, akik igényes tartalommal rendelkeznek és szeretnék azt szalonképes formában közzétenni akár ingyenesen is. Mindenki számít, akihez eljutunk és mindenki veszteség számunkra, akihez nem! Ezért számítunk az Ön segítségére is!
Köszönöm figyelmét!
Tápai Csaba
programvezető
Szeged, 2015. január 8.
Visszatértünk!| |2015. január 8| |Ahogy a Terminátor is, tetszhalott állapotunkból tértünk vissza!|De mi is történt valójában?|Induló források nélkül nem sokkal a holtpont előtt felemésztődött utolsó csepp energiánk!|Miután a végsőkig kitartottunk, szerverünk is leállt!|Többen elhagytak bennünket – ki csak úgy félreállt kudarcaink láttán, kit pedig elragadott tőlünk a sors.|Legyen hát örök Bonyhádi Zsuzsa neve, aki az elsők között végezte el a mentori tanfolyamot, |de a mentorhálózati szervezőmunkában is segített és akitől magam is sokat tanultam.|Kain Ferenc nélkül is nehezen tudtam volna az újpesti tanfolyamokhoz megfelelő helyiséget szerezni,|de hála Neked Ferikém, több nagyszerű csapatot is sikerült verbuválnunk!|Sajnálom, hogy e sorokat már csak az égből olvashatod!|Sajnos nem voltunk elegen, habár sokan voltunk.|Anélkül, hogy kiteregetném a szennyest vagy a válságra fognám közösen elszenvedett sikertelenségeinket, néhány okot azért illendő közzétennem – legalábbis ahogy én utólag látom.|Ezzel tartozom a megtépázott, de többségében még nagyon is reménykedő Csapatnak és mindazoknak, akikért vállaltuk megpróbáltatásainkat:|íróknak, költőknek, digitálisan olvasóknak, de a támogató médiáknak és mindenki másnak is, aki hitt ügyünk tisztaságában.|Sajnos nem tudok elfogulatlan lenni a Programmal szemben, mert magam is alárendeltje vagyok, de igyekszem őszinte önkritikát gyakorolni.|Nem hibáztathatom azokat sem, akiknek magatartása, valamint az enyémtől teljesen eltérő – üzleti életről alkotott – felfogása nagyban hozzájárulhatott a háttércég szakadásához.|Ahogy a gyermek születésétől nagykorúságáig a szülő a felelős, úgy nekem, a Program elindítójának is sokkal körültekintőbben és felkészültebben kellett volna partnereimet megválasztanom|főleg a kezdeti időkben.|Mentségemül szolgál, hogy óriási lelkesedéssel és teherbírással, de természetes naivitással estem neki a "világteremtésnek", és ez a hév átterjedt a környezetemre,|így sokunk számára megvalósíthatónak tűnt az akkor lehetetlen.|Több neves könyvkiadó is csatlakozott a Programhoz, szerzőink száma is megközelítette a százat, a műveké pedig meghaladta a háromszázat.|Azonban megfeledkeztem arról, hogy a Programiroda mint háttércég nem csak az enyém, akit egyedül "nevelhetek" adott normák szerint,|még akkor sem, ha a cég ügyvezetőjeként az eredeti tervekhez hűen, de egyedüliként ragaszkodtam.|Sajnos emiatt anyagilag is elszigetelődtem és ez rányomta bélyegét minden további lépésemre.|Már maga a mentorképző alapszeminárium is igen puritán körülmények között kerülhetett megrendezésre – egy iskolai sportcsarnokban –|holott nem kisebb személyiség mint Dr. Mlinarics József, a Magyar Tartalomipari Szövetség elnöke tisztelt meg bennünket, |aki meghívott előadóként méltatta azt a törekvést,|hogy legyen minden Magyarországon kibocsátott irodalmi, tudományos vagy egyéb aspektusból értékes digitális tartalom – alkotás – mögött szükség szerint egy szaksegítség,|egy mentor, akire számíthat az alkotó.|Ez a kép sokunk fejében ma is változatlanul ott lebeg, de sajnos az első alapszeminárium résztvevői közül már alig vannak néhányan, akikre a Program mentoraként még számíthatunk.|De elindult mégis valami nagyszerű összetartás, amire a média is felfigyelt és elképzeléseinkkel még a TV-híradóba is bekerültünk!|Maga a lehetőség – hogy ezreknek vagy akár tízezreknek is lehetne munkahelyet teremteni viszonylag kis befektetéssel – ma is reális.|Azonban egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a kritikus tömeget csak nagy ugrással, nagyobb anyagi beruházással tudjuk biztonsággal elérni.|Nem váltak be a „kis lépésekkel, nagy lelkesedéssel előre” típusú módszerek.|Ám az általános válság, de vélhetőleg a Program belső gyengülése is elbizonytalanította a potenciális projektfinanszírozókat.|Mindvégig hittem abban, hogy a forráshiány a jóakaratú emberek összefogásával ellensúlyozható és vállalkozói alapon felépíthető egy nagy együttműködés,|amelynek kiindulópontja a minőségi munka, és ami idejében meghozza gyümölcsét.|Talán a legkompetensebb személyként tudom, milyen komoly szakmai felkészültséget, lelkiismeretes tudást igénylő feladatok hárultak a Program mentoraira.|Elismerem, néha hajlamos voltam ezt a komolyságot esetenként elbagatellizálni, |de csak azért, hogy az önbizalomban szűkölködő társaink is megőrizhessék lelkesedésüket|és kezdeti nehézségeiken úrrá lehessenek, amikor az e-könyvi adaptációk vagy a Programba szervezések nehézségeivel ismerkedtek.|Rengeteg energiát fektettem a nehezen indulók bátorításába, szakmai segítésébe, hogy a Csapatban tartsam őket, mert hittem bennük is.|Az élet persze könyörtelenül sodorta, rángatta, tépázta a szép reményű vállalkozás minden gyenge pontját.|A megkeresett és eleinte ígéretesen nyilatkozó kiadók is kezdték sorra bedobni a törölközőt a válságra és az egyre fokozódó általános tendenciákra hivatkozva.|Reklámkampány nélkül a forgalom is elmaradt,|pedig az ország egyetlen jelentősnek tekinthető üzleti e-könyv adatbázisával rendelkeztünk ráadásul egyedülálló multimédiás erősségekkel.|Mindeközben első számú segítőmmel, Ötvös Évával nem találtunk magunk helyett és mellett olyan megbízható vezetőket, akik felszabadíthattak volna bennünket a stratégiailag fontos feladatok számára,|összeroppantunk a napi rutin nyomása alatt.|Nem maradt elegendő idő a folyamatok koordinálására, a szerzőkkel és kiadókkal kialakított kapcsolatok ápolására.|Ezért is történhetett, hogy ugyan kitűnő feltételek mellett sikerült együttműködési megállapodást kötni az ország egyik legnagyobb internet-szolgáltatójával, az Invitellel,|azonban a közös kampány és a szolgáltató nagylelkű promóciós ajánlatának alapjául szolgáló Magyarország e-Könyv szerzője az utolsó pillanatban kihátrált a Programból.|A Programirodán belüli megosztottságot, kiszolgáltatottságot és a minden igyekezet ellenére bekövetkező sorozatos kudarcokat eleinte – enyhe refluxos tünetekkel ugyan, de – jól viseltem,|viszont ezek előjelei voltak a 2010 végi összeomlásomnak, amelybe persze a túlterheltség is belejátszott.|A sok problémát gyomorral még úgy-ahogy el lehetett viselni, de szívvel már sehogy sem...| |De beszéljünk végre a több éves kimaradást követő feltámadásról és a második esélyről!|Mint ahogy az lenni szokott, egy időszak letelte kezdete egy újnak, még ha az alapok és a célok ugyanazok is maradtak.|Kellett a sok negatív tapasztalat is, hiszen Ötvös Évával ezeken keresztül rá kellett jönnünk arra, hogy a Program messze túlmutat az ország határain,|még ha belföldön nem is tudtuk igazán beindítani.|Erre a következtetésre nem magunk jöttünk rá, mert kishitűen még az általános hanyatlás nyilvánvaló jeleit észlelve is kis lépésekkel próbáltuk a helyzetet kezelni.|Egy müncheni székhelyű cég hívta fel elsőként figyelmünket az EU-ban rejlő forrásszerzési lehetőségekre|és arra, hogy Magyarország kis felvevőpiacával szemben egy 500 milliós bázisra sokkal célszerűbb lenne építenünk.|Maga az üzleti kockázat jóval kisebb, a befektetendő tőke viszont jóval nagyobb mint egy magyar program esetén.|Azonban kitartó munkával nemzetközi szinten lehet projektfinanszírozókat találni, akik akár csak a pályázati önrész biztosításával is bevonhatók az európai programba.|Ötvös Évával ezért kidolgoztuk az immár 21 országra kiterjedő programot figyelembe véve a nemzeti sajátságokat.|Habár üzleti eredményt nem hozott – a hazai pályán kipróbált, de nem hibáztatható – üzleti modellen is sokat finomítottunk|és azt úgy állítottuk be, hogy egy tagország se érezzen digitális vagy kulturális intervenciót.|Csupán az üzleti stabilitást és a jogharmonizációt célzó direktívákat határoztuk meg,|amelyeket egy központi anyacég felügyelete mellett az egyes országirodák összehangoltan – kampányszerűen – hajtanának végre a gyakorlatban,|természetesen az üzleti eredmények és feladatok igazságos elosztási rendszerében.|Az európai program alapjául egy műszaki fejlesztési tervvel is rendelkezünk, amellyel már messze nem csak az európai könyvipart mozgósítanánk.|De nem tudunk és nem is akarunk egy pillanat alatt a piramis csúcsára felszaladni –|kell még idő tapasztalatot gyűjteni és továbbfejlődni, rég megfogant ötleteket kipróbálni, tesztelni.|Önerőből kell felmutatnunk ugyanis olyan meggyőző részeredményeket, amelyek a potenciális befektetők figyelmét felkeltik és a Program mellé állítják őket.|Pl. hamarosan elindítjuk azokat az e-könyveket is, amelyek az irodalom és egyáltalán a könyv világától távolabb eső művészeti ágak alkotóit segíthetik az érvényesülésben,|valamint azokat a gazdasági célzatú kiadványokat, amelyektől pl. azt is reméljük, hogy az online kereskedelemből mindeddig kiszorult mikro- és kisvállalkozásokat helyzetbe hozzák.|Nagy reménységünk az oktatási és különösen a felsőoktatási alkalmazás, |mert habár régóta alkalmaznak már digitális tananyagokat, ezek mégsem jelentek meg az oktatási palettán a szükséges mértékben és minőségben.|Ehhez viszont megkérdőjelezhetetlen stabilitást kell felmutatnunk, hiszen a közoktatás nem lehet a folyton változó üzleti világ játékszere!|Szeretnénk létrehozni a Települési e-Könyvek nagy sorozatát is, amely a gazdaságot 70%-ban átszövő turizmus első számú marketing eszköze lehet.|Szoros együttműködést tervezünk a könyvtárakkal is, amelyek mindeddig inkább vesztesei voltak az Internet és a mobil eszközök térhódításának.|Támogatottságtól, üzleti eredménytől függően szeretnénk az e-könyv fogalmat jelentősen kiszélesíteni és azt a gyakorlatban is megvalósítani;|e téren számtalan ötletünk van.|A Program tehát elvben kifogyhatatlan munícióval rendelkezik, ami általában jellemző is a technológiai projektekre.|Végezetül, hogy stílusosan zárjam kissé személyesre sikeredett indító hírlevelünket, hadd ajánljak az Ön figyelmébe egy sort Berzsenyi Dániel „A magyarokhoz” írt verséből,|aminek igazsága ma is rendkívül aktuális, magam is megtapasztaltam:|„Nem sokaság, hanem lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.”| |Alkossuk meg hát a csodát együtt, szabadon, szívvel-lélekkel!|Mi feltámadtunk, rendeztük sorainkat és most már nem fogunk megállni.|Számíthat ránk az ország, szerencsés esetben majd akár Európa is!|De csak együtt lehetünk nagyok, együtt érdemelhetjük ki a Program nevét!|Ezért Önt is kérjük, hogy adja tovább a jó hírt mindazoknak, akik feltehetőleg igényt tartanak a Program szolgáltatásaira –|legyen szó felhasználóról, szerzőről vagy olyan műkiadóról, aki szeretne szakítani hagyományos üzleti gyakorlatával vagy azt ki szeretné egészíteni egy 21. századi megoldással.|Keressük mindazokat, akik igényes tartalommal rendelkeznek és szeretnék azt szalonképes formában közzétenni akár ingyenesen is.|Mindenki számít, akihez eljutunk és mindenki veszteség számunkra, akihez nem!|Ezért számítunk az Ön segítségére is!|Köszönöm figyelmét!|Tápai Csaba, programvezető|Szeged, 2015. január 8.
Az Ön kosara üres!
Belépés
Oldalainkat 277 vendég és 0 tag böngészi