2024. március 28., csütörtök.

Ma Gedeon, Johanna, Hanna névnapja van. Holnap Auguszta névnapja lesz.

Pál József: A neoklasszicizmus poétikája, demó   Click to listen highlighted text! Pál József: A neoklasszicizmus poétikája, demó Powered By GSpeech

Pál József






A neoklasszicizmus poétikája

















Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988









Az eredeti papíralapú kiadásért felelős az Akadémiai Kiadó és Nyomda Vállalat főigazgatója

Az eredeti szerkesztésért felelős:
Giliczéné Szamák Ágnes

Műszaki szerkesztő: Nyárádi Tamásné

A borító- és kötésterv Bogdán Hajnal munkája

A borítón Antonio Canova: Fekvő Ámor és Psyché című alkotása látható (Párizs, Louvre)

Akadémiai Kiadó és Nyomda Vállalat
Felelős vezető: Hazai György

Szüleim emlékének

Tartalom

I. A neoklasszicizmus fogalmáról

II. A neoklasszikus poétika kialakulása: az imitáció-elv megújítása a XVIII. század első felében

Olasz szintézis-kísérletek a XVII-XVIII. század fordulóján (Bellori, Gravina)
"Szép természet" és "eszményi modell" a francia XVIII. század első felében (Batteux)
"Minden szép igaz": a neoklasszicizmus angol előfutárai

III. Az antik modernsége a XVIII. század második felében

Régészeti felfedezések
"Eszményi szépség", "nemes egyszerűség és csendes nagyság"

IV. Képzőművészet és irodalom

"Ut pictura/sculptura poesis"
A halál géniusza, Ámor és Psyché a neoklasszikus költészetben és szobrászatban
A "szép" és a "fenséges": viták Raffaello és Michelangelo vatikáni festményei körül

V. Neoklasszikus művek és elméletek

Ideális imitáció az építészetelméletekben (Temanza, Milizia)
Imitáció és invenció
Egyéni halál, egyetemes regeneráció
Az Árkádia-pör
Grácia és mítosz

VI. A kései neoklasszikus költészet

Források
Irodalom

I. A neoklasszicizmus fogalmáról


A neoklasszicizmus fogalmának azt a jelentését, amelyben mi használjuk, az olasz kritika vezette be. A terminusnak a magyar irodalomtudományban Szauder József szerzett polgárjogot1. Ebben az értelemben a neoklasszicizmus a felvilágosodás eszmei-filozófiai rendszerének és a korszak klasszikus művészeti és irodalmi megnyilvánulási formáinak önálló egységet alkotó, utolsó fázisa. A neoklasszicizmus zárja le azt az Európában a reneszánsszal kezdődő folyamatot, amely az antikvitást tekintette modellnek és mércének. Az antik inspiráció különbözteti meg a neoklasszicizmust a nálánál valamivel korábban, illetve vele párhuzamosan jelentkező affektív-emocionális irányzatoktól. Ez utóbbiakat általában preromantika vagy Sturm und Drang néven szokták összefoglalni. A neoklasszicizmus és a preromantika az a két - néha egymást kiegészítő, de gyakrabban ellentétes - irányzat, amely a XVIII. század utolsó harmadának és a következő század elejének művészet- és irodalomtörténetét meghatározza.







________
1 SzaUDER József: Az estve és Az álom. 1970. Különösen a klasszicizmus kérdései és A klasszicizmus a felvilágosodás magyar irodalmában c. tanulmány

Az olasz irodalomtudomány meglehetősen összetett és árnyalt neo­klasszicizmus-képe közel másfél évszázados kutatómunka eredménye, ezért magán hordozza a "romantikus", "pozitivista" és különböző XX. századi kritikai tendenciák sajátosságait is. Az olasz neoklasszicizmuskritika tulajdonképpen a romantikát bevezető programnyilatkozattal, Giovanni Berchet: Lettera semiseria...2-jával (Félig komoly levél..., 1816) kezdődik. Berchet a „modernek” nevében oppozícióba állítja a romantikus és a XVIII. századi klasszikus esztétikai elveket, természete­sen a romantikusok pártján állva. Véleménye a „régiekről” elmarasztaló: azzal vádolja a francia forradalom és a napóleoni idők klasszikusait, hogy eltérnek az ókori klasszicizmus igazi hagyományaitól, mert nem a valóságot utánozzák, hanem a „holtak költészetét”.
Néhány évvel később egy olasz irodalomtörténész, Camillo Ugoni3 enyhíteni próbálta a két csoport közötti ellentétet. A XVIII. század második felének olasz irodalmáról szóló könyvében (1820) az írók és költők ,,két családját" különbözteti meg: az egyik az antikot akarja követni, a másik igyekszik megszabadulni a klasszikus modelltől. Egy negyedszázad múltán Emiliani-Giudici (1844) mérte fel a settecento végének irodalmát, s megállapította róla, hogy a század első felének még erősen barokk, petrarkizáló, árkádiai klasszicizmusa után az olasz irodalom visszatért a dantei hagyományokhoz; a francia forradalom körüli időszak Itáliában is a szellemi haladás és a forradalom korszaka volt.4


________
2 BFRcHET, Giovanni: Lettera semiseria di Crisostomo al suo figlioulo. In: Opere edite ed inedite. Bari 1912.
3 UGorrI, Camillo: Della letteratura italiana nella seconda metá del secolo XVIII. Brescia 1820.
4 EntILIANi-GIuDicz: Storia delle belle lettere in Italia. Firenze I844.

E gondolatot Olaszországban Luigi Settembrini (1866-72) fejlesztette tovább. A „külső forradalom” (rivoluzione esteriore, 1789­1815) „pogány” korszakának történelme és kultúrája az antik forma és a modern tartalom szintézise. A forradalom hősei antik jelmezben modern eszmékért harcoltak, a költők és művészek (Settembrini leggyakrabban Foscolót és Canovát emlegeti) új gondolatokat fejeztek ki az antik formán keresztül..5 Francesco de Sanctis Storia della Letteratura italiana6 (Az olasz irodalom története, 1870) című hatalmas műve az olasz civilizáció, a nemzeti tudat irodalmi szempontú feldolgozása. De Sanctis diptychon­koncepciója szerint az olasz irodalom két fő részből áll: a „régi irodalomból” és az „új irodalomból”, a határvonal az 1770-es, 80-as években húzódik. Az Arcadia irodalma még teljes egészében a régihez tartozik, az új Parinivel, Goldonival, Alfierivel kezdődik. Ez utóbbiak a kiváló olasz „tudományos” hagyományokat (Machiavelli, Galilei, Bruno, Vico) követik, másrészről pedig előlegezik a XIX. századi romantikus mozgalom irodalmát is. De Sanctis a „régiek” és a „modernek” polémiáján túlmenve törésmentes kontinuitást lát a XVIII. század végi pogány, felvilágosult „új klasszikus irodalom” (nuova letteratura classica) és a XIX. század első felének keresztény, patrióta „új romantikus irodalma” (nuova letteratura romantica) között, hiszen mindkettő ugyanannak a „modern szellemnek” (spirito moderno) a megnyilvá­nulása.







________
5 Settembrini Luigi: Lezioni. Napoli 1866-1872.
6 De Sanctis, Francesco: Storia della letteratura Italiana. Napoli 1870.

Pál József könyve a XVIII. század második felének és a XIX. század elejének irodalom- és művészetelméleteit tekinti át, modern, interdiszciplináris szemlélettel. A szerző figyelme kiterjed az olasz, a francia, az angol, a német és a magyar irodalomra, művészetre. A téma ilyen széles, egyetemes tárgyalását az alaposan átgondolt módszer teszi lehetővé: a poétika nála a művészi módon való cselekvés tudatos mozzanatainak kutatását jelenti, ezeket idézetekkel gazdagon illusztrálja. A tanulmány nemcsak elméleti kérdéseket tárgyal, hanem élvezetesen megírt műelemzések sorát adja, ezekkel igazolja tételeit.
A neoklasszicizmus terminus a magyar irodalomtudományban még nem nyert polgárjogot, holott a külföldi (főleg olasz, francia) irodalom- és művészetkutatás eredményei meggyőzően bizonyítják, hogy az 1780-as években jelentkező irányzat egyetemes jelenség, korában a legjelentősebb. A neoklasszicizmus a szerző szerint egyaránt merít a klasszikus tendenciák esztétikai objektivizmusából és a szépséget a művészi eszme szférájába átutaló, platonikus indíttatású angol és német teóriákból. A szintézist - kiegészítve az antik képzőművészet élményeivel - Goethe tanulmányai teremtik meg, nálunk Kazinczyéi. A szintézis kialakulását, majd a romantikába való átalakulását bizonyos poétikai fogalmak (invenció, grácia, mítosz) jelentésének megváltozása útján mutatja be a könyv.









ISBN 963 05 47112
First Prev Tovább Last

A kiadvány oldala...

Ezt az oldalt ennyiszer töltötték le: